
A család senkinél sem egy egyszerű dolog. Legjobb esetben is rengeteg problémával kell megküzdenünk, mire elérünk valami harmonikus állapotot a családtagjainkkal. Nem érdemes köntörfalazni ezzel kapcsolatban, inkább szembe kell nézni a valósággal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk hálásak azoknak, akik felneveltek minket. A szüleink után pedig a legfontosabb emberek a fejlődésünkben általában a nagyszülők szoktak lenni. Nem volt ez másképp nálam sem.
Sőt, talán azt is mondhatom, hogy sokkal inkább kötődtem egy ideig a nagyszüleimhez, mint az apámhoz és az anyámhoz. Ennek több oka is volt. Nagyszülőként már nincs az emberen a munka mindennapi nyomása, és éppen ezért sokkal több idejük van figyelni ránk. Ráadásul hajlamosak arra, hogy elnézzenek nekünk olyan dolgokat, amiket a szüleink nem tennének. A vicces az, hogy sok nagyszülő, mikor még apánkat vagy anyánkat nevelte, teljesen máshogy viselkedett, mint velünk. A korral azonban van, hogy megenyhül az ember.
A nagyszüleimhez járni nekem mindig is egy menedék volt. Nem tudtam annyira jól beilleszkedni az iskolában és emellett rengeteg más gonddal is küszködtem. A nagyszüleimnél azonban azt éreztem, hogy értékelnek és elfogadnak annak, aki vagyok. Ez pedig egy óriási szó egy tinédzsernél. A baj csak az volt, hogy túlságosan elkezdtem ragaszkodni hozzájuk. Ez pedig azt eredményezte, hogy alig töltöttem időt a velem egykorú emberekkel. [Read more…]